"A Szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik hogy nem látjuk meg..." ( Rodin)

Borzok nyomában

Találatok: 738

Soron következő bejegyzésemet kissé rendhagyó módon készítem el. Mégpedig attól rendhagyó, hogy ezúttal két rövidebb kirándulásom képeit és tapasztalatait osztom meg olvasóimmal. Mindkét kiruccanásom célja az egyik legelőn lévő jókora kiterjedésű borz kotorék-rendszer felfedezése, és a tavaszi borz fotózási stratégia kidolgozása...

A kérdéses helyen élő borz kolónia létezéséről már régebben tudomást szereztem, de valahogy úgy hozta a sors, hogy mindezidáig nem volt alkalmam komolyabban körüljárni ezt az izgalmasnak ígérkező témát. Természetesen az indulásom előtt végeztem egy kis internetes kutatómunkát a borz életmódjával és szokásaival kapcsolatban.

THB 20100304 DSC7639

THB 20100304 DSC7644

Ami a borz fotózását illeti, semmivel sem lesz könnyebb dolgom, mint az aranysakál esetében. Bármely vadfaj eredményes megörökítésének a feltétele az adott faj életmódjának, viselkedésének alapos ismerete. A borz esetében ez különösen nehéz a meglehetősen rejtőzködő, éjszakai életmódja miatt. Könnyíti a helyzetet ugyanakkor az a tény, hogy viszonylag kicsi a mozgásterülete, s igen jellemző a nagycsaládok – klánok - territoriális viselkedése. A kotorék közelében látható nyomok árulkodnak gazdája nagyságáról, koráról.

THB 20100304 DSC7652 THB 20100304 DSC7653

Nemcsak a nyomokból lehet következtetni egy-egy borzvár lakóira, hanem inkább a kotorék jellegzetességeiből is. A nőstény borzok kotorékainak bejáratánál a tavaszi és őszi időszakban mindig nagy mennyiségű szénát, falevelet (almot) találhatunk. Ezek a borzra jellemző kotoréktisztítások „melléktermékei”. Ezt inkább csak tavasszal találjuk meg az öreg kanoknál is, de jóval kisebb mennyiségben. A fiatal vagy éppen csak ivarérett példányoknál ilyen szalmás kihordás, tisztítás ritkán található. Ugyanakkor ezek a fiatal kanok figyelhetők meg leginkább rókakotorékokban, sok esetben a rókával „társbérletben”, ahol érdekes módon jól megférnek egymással. Ha a lakott kotorékokat sikerült kellően feltérképezni, akkor lehet dönteni arról, hogy melyik vár lakóját kívánjuk lencsevégre kapni.

THB 20100304 DSC7649

THB 20100304 DSC7650

A tapasztalt vadászok ismereteire támaszkodva az egyetlen helyes módszer az lehet, ha pirkadat előtt, még sötétben elfoglalom a napokkal, hetekkel előre felállított leshelyet. Ebben az időszakban még jó eséllyel a felkelő nap fényeiben sikerül elkapni az éppen hazafelé kocogó jóllakott állatot. Némi szerencsével a süldő borzfiak is gyakran hancúroznak, napfürdőznek önfeledten a felkelő nap sugaraiban.

A nagy kiterjedésű szikes legelőhöz érve hamar megpillantom a sík terepből feltűnően kiemelkedő földhalmokat. Megközelítve azt, semmi mozgást nem tapasztalok, viszont a hófoltokon tisztán kirajzolódó borz és rókanyomok komoly társasági életről adnak tanúbizonyságot. A földhalmok között keményre taposott ösvények vezetnek a kotorékok bejáratáig, amelyből legalább tízet találtam a helyszínen. A borzvártól jól követhetőek a legelő talajába koptatott útvonalak, amelyek igen jól árulkodnak arról, hogy az éjszaka leple alatt merre felé járnak táplálék után. A kotorékok közelében és távolabb is rengeteg apró földtúrás, öklömnyi mélyedés található, amelyeket a férgek, giliszták, gyökerek után kutatva készítenek.

Egy a közelben bóklászó vadnyúlra leszek figyelmes amelyről sikerül készítenem néhány talajközeli felvételt, mivel szokatlanul közel enged magához.

THB 20100313 DSC7783

Néhány száz méterrel a borzvártól nyugatra, teljesen friss rókakotorékot is találok több bejárattal, amely valószínűleg hamarosan egy népes rókacsalád fotózására ad kiváló lehetőséget… Nincs is más hátra mint hamarosan visszatérni és megépíteni, vagy legalábbis összehordott ágakból szénából imitálni a fotós lest megfelelő helyen és távolságban. A többi már csak a szerencsén és a kedvező szélirányon múlik…