"A Szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik hogy nem látjuk meg..." ( Rodin)

Nagyvad fotózás a kisalföldön - 2. nap

Találatok: 780

Csütörtök hajnalán a horizont mögül éppen csak előbukkanó napkorong már úton talált minket az előző esti színhely felé tartva. Titkon abban reménykedtünk, hogy visszatérnek a tegnap megpillantott csíkos apróságaink és sikerül néhány közeli felvételt készíteni róluk ebben a csodálatos reggeli ellenfényben...

Mivel az álcaháló fennmaradt éjszakára, a gyors etetést követően hamar visszavonultunk leshelyünk rejtekébe. Sokáig néptelen volt a táj, csak a hihetetlenül változatos madárvilág hangjait hallgattuk némán. Csendben fülelve találgattuk, vajon melyik hang mely madárfajhoz tartozik. A mi rettenthetetlen fácánkakasunk is eltökélten rótta a maga kis köreit, időnként meg-meg állva, önfeledten dürrögve egy kicsit. Két teljes órán keresztül semmi említésre méltó nem történt.

Nyolc után úgy döntöttünk, hogy visszavonulunk a szállásunkra reggelizni. A terület fővadásza felajánlotta, hogy elkísér bennünket egy szép erdei tóhoz, amely szintén kedvelt találkozóhelye az itt élő vadaknak. Kíváncsiak voltunk a helyre, és mindenképpen fel szerettük volna térképezni a fényviszonyok tekintetében is, hogy később a nap mely szakában lesz érdemes felkeresni azt. A kis terepjáróval döcögtünk ki a helyszín közelébe, de a rossz útviszonyok miatt végül mégiscsak megalkudtunk egy papírlapra skiccelt térképvázlattal. Tizenegy óra lehetett, amikor újra elhelyezkedtünk az akácosnál. Legnagyobb megdöbbenésünkre a korán kiszórt kukoricaszemek teljesen érintetlenek maradtak. Nem túl kecsegtető kilátások... Sebaj, messze még az alkonyat!

20110428 DSC 1114

Ismét hosszú csendes órák következtek, s mi is egyre gyakrabban álltunk fel nyújtózkodni a nagy semmittevés közepette. Az egyhangúságot csak egy izgága barázdabillegető és egy csodaszép pettyes szárnymintázatú vadgerle látogatása törte meg. Kizárólag az ő kedvükért csapódtak fel időnként a zárszerkezetek.

Épp ismét felállva nyújtóztam, amikor balról hirtelen felharsant egy őzbak ugatásszerű riasztó kiáltása. Na, még ez hiányzott nekünk, semmi más. Ettől az a kevés vad is, (ami esetleg felénk indult) hanyatt-homlok menekül az ellenkező irányba. Nem így történt. Alig telt el fél óra amikor pontosan ugyanabban az időszakban, ismét peregni kezdett a tegnapi mozi, változatlan forgatókönyvvel és szereplőgárdával. Süldők jobbról, gyors porszívózás, némi közelharc, majd jobbra el… Nagycsalád balról, óvatos terepszemle, vetődés a maradékra, a hatalmi viszonyok heves rendezése, majd szintén jobbra el. Mondanom sem kell hogy szinte megállás nélkül dolgoztak a gépek és szépen híztak a memóriakártyák is.

20100428 DSC9327

20100428 DSC9379

20100428 DSC9482

Kihasználva a csendet, mindketten könnyítettünk magunkon, majd ismét kiszórtunk némi szemestakarmányt, hogy maradásra bírjuk a következő casting jelentkezőit. Alig tértünk vissza a helyünkre máris visszatért a nagycsaládos kompánia, s ott folytatták a mértéktelen zabálást, ahol az imént abbahagyták. Innentől kezdve már kifejezetten az akciófotókra törekedtünk, mert az egyre fogyatkozó táplálék, sokszor igen heves összecsapásokra ösztönözte a nagy belű társaságot. Sajnos a gyülekező viharfelhők miatt, ehhez már kissé gyengék voltak a fények, de azért jól elszórakoztunk vele.

20100428 DSC9290 2

20100428 DSC9249 20100428 DSC9371 3

Hirtelen elhatározással, felkerekedtünk, és a délelőtt kapott térképvázlat segítségével meglátogattuk azt a bizonyos erdei itatót. Az egyre közeledő égzengések és a felerősödő szél, megszaporázta lépteinket. Hamar rátaláltunk a kézilabda pálya nagyságú, ovális formájú sekély vizű tavacskára. Szinte első látásra beleszerettem a látványba. A nyugodt vízfelszínen csodálatosan tükröződik a parton álló vén tölgyek tekintélyt parancsoló sötét sziluettjei. A tavacska keleti végén egy roskadozó vadászles áll, ami kiválóan alkalmasnak ígérkezik leshelyünk elkészítéséhez. Még egy búcsúpillantást vetünk a lenyűgöző látványra, majd megszaporázva lépteinket visszafelé indulunk. Időközben nagy szemekben csapkodni kezdett az eső, a feltámadt viharos szél pedig vészjóslóan tépkedte a fák lombkoronáját. Szégyen a futás de szárazon a legjobb... Holnap reggel itt folytatjuk a napot.