"A Szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik hogy nem látjuk meg..." ( Rodin)

Nagyvad fotózás a kisalföldön - 3. nap

Találatok: 765

Varázslatos hangulatú hajnalra ébredtünk. Az esti vihar nyomai még jól látszódtak az erdei úton, letört gallyak és tiszta vizű pocsolyák formájában. Sűrű párafoltok kúsztak a tisztásokon és a fák között, kissé misztikus hangulatot kölcsönözve ezzel a tájnak.

Bár a napsugarak néha rövid időre áttörték a fesledező felhőtakarót, azért még további kiadós esőre is meg volt az esély. Az elemózsia mellett, elsőként került a zsákomba a kopottas, de elnyűhetetlen orosz vegyvédelmi védőruha. Kimondhatatlanul büdös, és kényelmetlen viselet, viszont rendkívüli biztonságérzetet ad szélsőséges időjárás esetén.
Hamarosan elértük a kis tavacskát, melynek zöldesen csillogó poshadt vizén láthatóan nem sokat javított az esti zivatar. Kiszórtunk egy kevés eleséget, a tó partján strázsáló vén tölgyek tövébe. Az öreg vadász les lábai köré rögzítettük az álcahálót, és kényelmesen elhelyezkedtünk az így kialakított szellős rejtekben. Zengett az erdő a madaraktól. Mindenfelé harkályok kopácsoltak, vadgerlék búgtak, szajkók recsegtek, és időnként felhangzott egy nótás kedvű sárgarigó szívmelengető hangja is. Nagy volt az élet, de ez csak a tollas népekre volt igaz. Szemünk folyamatosan pásztázta a sűrű minden rezdülését, de az elkövetkező hosszú órákon át igen szűkmarkú volt hozzánk az erdő.

Tizenegy óra körül délnyugati irányban, mozgást észleltem a tölgyek mögötti ritkás cserjék között. Némán mutattam az irányt Istvánnak, és hamarosan Ő is megpillantotta a békésen legelésző fiatal gímeket. Már szinte fejben megkomponáltam a képet, ahogyan kilépnek a tóhoz a napfényre, a vastagtörzsű fa-matuzsálemek mellett. Persze mindez csak ábránd maradt, mert furcsa módon nyugtalanul kezdtek viselkedni és sűrűn tekintgettek a tó északi partja felé. Egyszerre iramodtak meg, és ezzel szinte egy időben jelent meg két fiatal disznó a parton, s vállvetve estek neki a kiszórt tápláléknak. Úgy belefeledkeztünk a látványba, hogy teljesen váratlanul lepett meg bennünket a hirtelen lezúduló hamisítatlan áprilisi zápor. Mint a mesében, hétágra sütött a nap és az esőcseppek diónyi buborékok ezreit verték a vízfelszínre. A háttérben, pedig békésen nassol az imént érkezett ifjúság. Folyamatosan dolgoztak a gépek, de az autofókuszt teljesen megbolondította az esőcseppek féktelen tánca. A kártyán visszanézve a képeket, igen érdekes dolgokat láttunk. Majd később kiderül, mit is lehet kezdeni velük.
A hirtelen távozó esővel együtt a két ázott disznócska is búcsút intett nekünk. A fák lucskos lombjáról még hosszú ideig csendben kopogtak a nyakunkba, a kövér hideg cseppek.

20100429 DSC0031

Rövid idő elmúltával gyönyörűen kisütött a nap és a zöldes színű, rezdüléstelen tófelszínen is áttetsző párafelhők jelentek meg. Lassan közeledtünk a bűvös 14.30-as időponthoz. Eddig legalábbis ez az időszak hozta meg a várt fordulatot. Még addig sem kellett várnunk. Szinte varázsütésre egy népes konda rohanta le az árnyas tópartot. Kifejlett példányok, tavalyi süldők, és egy utánfutóra való csíkos malac sereg. Önfeledten vették birtokba a terepet, mi pedig extázisban, szakadatlanul nyomtuk az exponáló gombot.

20100429 DSC9585

20100429 DSC9646

20100429 DSC9705

20100429 DSC9723 2

A kis pizsamás különítmény lassacskán elvált a csapattól és a hozzánk közelebb eső napsütötte partrészen kutakodtak és szárítkoztak szorosan összebújva. Néhány kíváncsi malacka egyenesen az irányunkba tartott. Ügyet sem vetettek a folyamatos kattogó zajforrásra. A kocák időnként, egymást váltva rohantak közéjük, s idegesen fújtatva tekintgettek leshelyünk felé. Két kis apróság olyan vészesen közel jött hozzánk, hogy még a víz is kivert tőle. Ha belegabalyodnak véletlenül az álcahálóba és visongani kezdenek, nekünk kapáltak. A kocák nekifutásból ledózerolnak bennünket állványostul, gépestül együtt…
Szerencsére ez nem következett be, mert a mamák hívó hangjára hamarosan ismét csatlakoztak a többiekhez. Felejthetetlen pillanatokat éltünk át. A népes disznócsalád látványa ebben a káprázatos környezetben, a legvadabb elképzeléseinket is felülmúlta.

20100429 DSC9766

20100429 DSC9783

20100429 DSC9804

20100429 DSC9859

Az eleség fogytával a konda is tovább állt. Ismét vastag felhőtakaró vonta be az eget és ezzel pont is került a mai fotózásunk végére. Úgy döntöttünk Istvánnal, hogy fenn hagyjuk az álcahálót és a holnapi utolsó fél napunkat is itt töltjük a jó szerencse reményében. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez mennyire nem így alakul majd…