"A Szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik hogy nem látjuk meg..." ( Rodin)

Nagyvad fotózás a kisalföldön - 4. nap

Találatok: 685

Elérkezett az édenben töltött utolsó nap hajnala. A korábbi három nap tapasztalataiból okulva nem indultunk annyira korán, mint eddig. Hajnalban és kora délelőtt igen csekély a vadjárás. Mai fotós célpontunk mégsem az előző napi tó környéke, hanem egy eddig még István számára is ismeretlen tisztás.

Amiért így döntöttünk, annak igen nyomós oka volt. Előző este meglátogatott bennünket a szálláson Lisztes barátunk, aki ragyogó fotókat mutatott az aznapi terméséből. Amint elmondta, és persze képekkel is alátámasztotta - gyönyörű barkás agancsú gím és dám szarvasok látogatják azt a bizonyos tisztást. Nekünk persze több sem kellett, hamar átdolgoztuk a haditervet. Az álcaháló ugyan kinn maradta tónál, de István előzékenyen felajánlotta a helyet, az időközben befutott Nagy G. György fotóművésznek és csapatának. Gyuri bá’ a fotós tanoncait hozta le egy hétvégi természetfotós terepgyakorlatra. A nagyvad és makró fotózás fortélyait próbálják elsajátítani ezen a csodálatos terepen.
Valamivel hat óra után értünk ki a kiszemelt helyszínre, ami nem volt más, mint egy erdei nyiladék néhány négyzetméteres dagonyával és egy téli etetővel. Ismét a fedett, fából készült etetőt álcáztuk le a Lisztestől kapott öreg álcával, hogy minél kevésbé alakítsuk át a környezetet. Hamar elhelyezkedtünk és vártuk a jó szerencsét. Sajnos a hazautazásom miatt, legkésőbb egy óráig terveztünk maradni, épp ezért túl sok reményt nem fűztünk a mai szarvas látogatásokhoz.
A hely igen fényszegény a sűrű tölgyesnek köszönhetően, és a szabad rálátást néhány előttünk álló fa is korlátozta. Az etető mellett húzódó széles erdei úton hosszan végig lehetett látni, egészen egy távoli világosabb tisztásig.

20100430 DSC0125 20100430 DSC0149

Alig hogy elhelyezkedtünk máris feltűnt egy szép vadgerle és komótosan lépegetett az úton lévő pocsolya mellett. A gerlét egy szegény kis fél lábú citromsármány követte, amely a sérülése következtében szinte féloldalt fekve csipegette a talajról az apró magvakat.
Biztató jel volt hogy távolabb az úton több alkalommal is láttunk átváltani szarvasokat és disznókat egyaránt. A jelek szerint mégis csak mozognak délelőtt.  
Váratlanul nagy zajt csapva három süldő bukkant fel a dagonya melletti bozótból és hamar rátaláltak a kevés kiszórt szemes kukoricára. Mi tagadás, szarvasoknak jobban örültünk volna, de ez a kis mozgás legalább felpezsdített bennünket. István a nagy teléjével lőtt is rájuk néhányat, de a képek visszanézésekor fanyalogva mutatta, milyen gyulladt, csipás szemű volt az egyik példány. Hát, pályázni nem kell vele, mert igen komoly retust igényel a modell fizimiskája. Szerencsére hamarosan odébb álltak és őket rövid idő múltán néhány feltűnően sovány dám tehén követte. Hová kerültünk, -néztünk össze jókat kuncogva Istvánnal. Fél lábú sármány, csipás disznók, anorexiás dámok… kifogtuk netalán az erdei rehabilitációs központot …

20100430 DSC0166

20100430 DSC0183

Vészesen közeledett az indulás időpontja, amikor néhány lépésnyire mellettünk a figyelmetlenségünk miatt megugrasztottunk néhány gyönyörű gím bikát. Épp a dagonya felé tartottak de olyan csendben közeledtek hogy nem vettük észre őket időben. Gyorsan megegyeztünk hogy a biztató előzményekre való tekintettel, az indulásunkat másfél órával eltoljuk. Fél óra múltán a szemközti sűrűből megérkeztek a várva-várt gímszarvasok. Igen óvatosan közeledtek, de hamar rátaláltak az eleségre és fejüket gyakran felkapva komótosan táplálkozni kezdtek. Szép fiatal bikák voltak, gyönyörűen gyarapodó barkás aganccsal.

20100430 DSC0230

20100430 DSC0242 3

20100430 DSC0247 20100430 DSC0233

Szerencsére a gépek fényképezőgépek hangjára nemigen reagáltak, egyedül az előtérben álló fák takarása nehezítette meg a dolgunkat. Mélyről jövő rendkívül erőteljes fújtató hangot adtak ki időnként. Először arra gondoltam, idegességükben, nyugtalanságuk okán teszik ezt. De mint az később kiderült, korántsem erről volt szó. Egyfajta egyedi kommunikáció ez közöttük. Amikor eltávolodtak kissé egymástól ezzel a fujtatás szerű hanggal válaszolgattak egymásnak, ezzel jelezve az aktuális pozíciójukat.

20100430 DSC0279