"A Szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik hogy nem látjuk meg..." ( Rodin)

Magamról...

Találatok: 1146
b__180_16777215_00_images_sampledata_asimage_zsolti_avatar.jpg

Czesznak Zsolt vagyok. Feleségemmel Katival, Lilla lányommal és Bence fiammal egy gyönyörű békési kisvárosban - Szarvason élek. A helyi Városi Könyvtárban dolgozom és itt főleg informatikai területen tevékenykedem. Lehetőség szerint minden szabadidőmet a természetben, a természet fotózásával töltöm ahová gyakran a párom is elkísér.

Amikor eljön a megváltást hozó hétvége, örömmel kelek fel a hajnali óracsörgésre, hogy a közeli erdő harmatos aljnövényzetében nyakig vizes gúnyában kuporogva, fényképezőgéppel a kezemben köszöntsem a napfelkeltét. A civilizáció eme félreeső elszigetelt csücskében, egy másfajta impulzusokkal telített izgalmas, ismeretlen világban vagyok csak képes erőt gyűjteni és újratöltődni életerővel. Barangolásaim során minden egyes alkalommal különleges élményekkel és izgalmas felfedezésekkel ajándékoz meg a természet, amit legjobb tudásom szerint igyekszem megörökíteni és tovább adni a digitális technika segítségével... 

Célom hogy fotóim segítségével kissé más, a megszokottól eltérő nézőpontból mutassam be a körülöttünk lévő élővilágot. Az internet és a média képek ezreit zúdítja ránk. Egy fotósnak manapság nem könnyű új dolgot bemutatnia. Viszont ha elidőzöl kissé egy fotómat szemlélve és néhány pillanatra abba hagyod a rohanást, s megérint a természet szépsége, a célomat máris elértem...

Ahogy elkezdődött...

A természethez való vonzódásom már igen fiatal koromban nyilvánvalóvá vált. Mindig magával ragadott és teljesen elbűvölt a színes állatmagazinokban látott szebbnél szebb fotók sokasága. Az iskolai kirándulásokon én voltam az a különc figura aki befőttes üvegekkel, lepkefogó hálóval és rovarhatározó kézikönyvvel megrakodva állt sorba induláskor. A nevel?k fokozott figyelemmel kísérték minden mozdulatomat. Mit sem törődve az előzetes figyelmeztetésekkel gyakran lemaradtam a csoporttól lepkéket hajkurászva vagy éppen őskori kövületek után forgatva fel a patakmedret...
A nyáriszünet jelentős részét a falunkat körülvevő mezőkön erdőkben és csatornapartokon töltöttem. Képes voltam órákon át mozdulatlanul kuporogni a fűben olyan élőlényeket fürkészve amit a legtöbb gyerektársam még csak észre sem vett talán. Sokszor elképesztő jelenségeknek voltam szemtanúja s egyre többször éreztem rendkívüli késztetést arra hogy valamilyen formában megörökítsem az átélt pillanatokat. Sokat festettem, rajzoltam s egy időben igen jelentős mennyiségű lepkét és bogarat hánytam gombostűvégre...
Jóval később szakközépiskolás koromban tettem szert, egy számomra a technika csúcsát jelentő tükörreflexes ZENIT típusú masinára. Hamarosan aktív, oszlopos tagja lettem a kollégiumban működő fotószakkörnek. Édesanyám legnagyobb "örömére" szobám egyik sarkában berendeztem,egy kofferba összecsomagolható, ciril betűs márkajelzéssel ellátott mobil fotólaboromat. Felszerelésem szerény technikai színvonala miatt természetfotós ambícióim hamar alábbhagytak, bár mind a mai napig kedves emlékként sejlenek fel azok a vörös lámpafényben derengő előhívófolyadék szagú téli esték. Majdnem két évtizednyi szünet után beszereztem egy félautomata filmes gépet. Igen szép képeket produkált napfényes időben, de közeli felvételekre teljesen alkalmatlan volt. Igy hát csak a családi fotóalbumot gyarapítottam rendületlen lelkesedéssel.
A néhány évvel ezelőtt megjelenő digitális csodák igencsak megdobogtatták a szívemet.. Horribilis áruk miatt jó néhány évig csak tervezgettem a vásárlást. Az egyik karácsonyra a feleségem lepett meg egy igen komoly tudású nagyzoomos kompakt géppel. Ezzel egy nagy gyerekkori álmom vált valóra amire majd negyven évet kellett várnom... Az első póbálkozások igen lehangolóak voltak, de hamar ráéreztem a helyes fogásokra és ma már tapodtat sem mozdulok a gépem nélkül. Jelenleg egy NIKON dslr gépet használok, és megtakarított pénzem jelentős részét fotós kiegészítőkre és objektívek vásárlására áldozom. A terpmunka megkönnyítésére vadkamerákat is használok, melyekkel kapcsolatos tapasztalataimat az írásaim közt is közzé teszem. Ha csak tehetem rohanok ki az erdőbe, mezőre, s mindenre exponálok ami él és hajlandó bevárni "lőtávon" belül. Igen sok segítséget és biztatást kaptam a különböző internetes fotós közösségekben ahol kezdő és haladó fotósok feltöltött műveiket elemezve és értékelve segítik egymás szakmai fejlődését. Most pedig vettem a bátorságot hogy kedvenc képeimet és tapasztalataimat saját weboldalon is közzé tegyem. Mindezt abban a reményben követem el hogy képeim által némi ízelítőt adhassak át abból a hihetetlen élménytömegből melyet a természetfotózás révén élek át minden egyes alkalommal amikor a keresőn keresztül pásztázva a tájat, újra és újra lenyomom az exponáló gombot...